Megnyitó: 2015. november 11., 17:00
A „100 ezer ütés” kiindulópontja az egyre gyakoribb “Code-Action 100” néven végrehajtott erőszakos rendőri razziasorozat, amelyben a hatóságok olyan egyéneket követnek, akikről feltételezik, hogy elmenekülnek az igazságszolgáltatás elől, illetve olyan tárgyi javakat kutatnak fel, amelyekről úgy hiszik, hogy bűncselekmény útján szerezték meg őket, vagy amelyek bűncselekmény végrehajtására lehetnek alkalmasak. A szabályzat romákat célzó alkalmazása az Európa legnagyobb kisebbsége ellen elkövetett erőszak-hagyomány legújabb formája, melyben az államilag szentesített rasszizmus kultúrája folytatódik, gyakran kérdőre vonás nélkül. A saját eszközeire hagyatkozó / saját eszközeiben kimerülő intézményes erőszak nem csak a megcélzottakat károsítja, hanem a társadalom egészét.
A „100 ezer ütés” installációja bemutat egy szőnyeget, amelyen Európa stilizált földrajzi térképe látható, körülötte számos fonott szőnyegporoló vesszővel, sokkal többel, mint amennyi a kétkezi munkához szükséges volna. Az installációban résztvevő műtárgyak a háztartás, a gazdaság és a politika világa közötti metszéspontokként működnek, az olyan vizuális regiszterek/jegyzékek illeszkedése által mint funkció és ornamentika, erkölcsösség és deviancia, erőszak és igazságszolgáltatás.
A szőnyeg a maga színes mintázatával eszünkbe juttatja a napjainkban is elterjedt tradicionális roma szőnyegkereskedő foglalkozást, míg a poroló megnyerően nyúlánk és karcsú arabeszkjei a roma esztétika alapvető témáiból merítenek, melyek a művésziesség és funkcionalitás. De miközben elmerülünk e tárgyak formai tulajdonságaiban, azok nyugodt és csendes közelségében, ezek tervezett végjátékába való bekapcsolódásunk elkerülhetetlen; az erőszakos tettek általi tisztogatás hajszájába; egy fiktív illúzióba, mely folyamatosan rombolja az európai társadalmi szerkezetet a gyakran néma, ám állandósult, brutális roma-fóbiás agresszió által.
Daniel Baker művész, kurátor és teoretikus. Kenti születésű roma, aki Roma Esztétikából szerzett PhD fokozatot Londonban, a Royal College of Art-ban. Baker kiállítóként és tanácsadóként részt vett az első és második Roma Pavilon létrehozásában, “Paradise Lost” és a “Call the Witness” elnevezéssel, az 52. és az 54. Velencei Biennále alkalmával. Baker munkáiban a művészet szerepét vizsgálja a társadalom működésének törvényszerűségeiben. Publikációi: “We Roma: A Critical Reader in Contemporary art”, 2013, „Ex Libris”, 2009. Baker alkotásai nemzetközi kiállításokon jelennek meg, illetve megtalálhatók európai, amerikai és ázsiai gyűjteményekben egyaránt. 2006 és 2009 között a Gypsy Council elnöke volt, jelenleg pedig Londonban él és alkot.
Legutóbbi egyéni kiállításai:
‘Makeshifting: Structures of Mobility’ , The Cardiff Museum and Art Central Barry, Wales, Egyesült Királyság, 2015
‘Dark Glass’ at Galerie Kai Dikhas, Berlin, Németország, 2015
Legutóbbi csoportos projektjei:
‘When the Oil Runs Out, People Will Need Horses’, része a Kakka Collectiv kutatásának a ‘Performing Romani Identities: Strategy and Critique’-ben (PRISaC), Autograph, Rivington Place, London, Egyesült Királyság
‘Practices and Notions of the Migrant Image’, Valand Academy, Gothenburg, Svédország, 2015
Kiállítás nyitóbeszéde: Marek Szilvási |