Delaine LeBas: Mondj nemet az identitáslopásra
Megnyitó: 2015. Május 13. 17.00
Identitás
A krízis hát nem látod
Identitás, Identitás
Amikor a tükörbe nézel
Látod-e magad
A TV képernyőn
Látod magad a magazinban
Amikor látod magad
Kiabálnál legszívesebben
Amikor a tükörbe nézel
Betörnéd inkább gyorsan
vagy megfognád az üveg egy darabját
hogy felvágd az ereid
A hírnévért
hisztiből
Vagy mert olvastál róla
(Az X-Ray Spex Identity című számának dalszövege, 1978)[1]
A Mondj nemet az identitás-lopásra Delaine LeBas, elismert angol roma képzőművész folytatólagos kutatása, és művészeti intervenciója annak feltárására, mit jelent roma származású női művésznek lenni a 21 században.
Delaine LeBas így ír a kiállítás bevezetőjében: „Az Identitás című vers visszatérő zenei és tematikus motívum az életemben, amióta 1978-ban, 13 évesen először hallottam, a művész Polystyrene előadásában. Elementáris hatással volt rám. Megmutatta hogyan válhatok teljesen önmagammá, abban, ahogyan kinézek vagy megszólalok, az idomulás követelménye nélkül. Az lehettem, aki, és ami akartam lenni, miközben úgy nézhettem ki, ahogy akartam. Ez a vezérmotívuma kezdetektől fogva művészeti kalandjaimnak.
Fizikailag, mentálisan és művészeti értelemben is ellopott műtárgyak vagyunk. Még most 2015-ben is mindenki láttat és kontextualizálhat bennünket, csak mi magunk nem. Még mindig fontosabbnak tartjuk azt, ahogyan mások észlelnek bennünket annál, ahogyan mi látjuk magunkat és a világot. Ki-sztereotipizáltak bennünket a saját létezésünkből. Már az is vita tárgya, hogy vajon emberek vagyunk e A többségi tekintet kolonizálja a nyelvet, így téve totálissá az elnyomást.
Művészi gyakorlataimon keresztül mindezt megkérdőjelezem. A testem lelet, tárgy és művészeti helyszín. Élő szobor. A munkáim a galériában és az utcán vannak.
Identitásom sokfélesége és annak a művészet által történő megkérdőjelezése megmutatja mit jelent mindig a kívülálló pozíciójában élni. Az orientalizmus és annak hagyatéka ma is meghatározza a látás módozatait., Ahhoz, hogy valóban meglássanak egy teljesen új helyre van szükség, amely visszautasítja annak a nyelvnek a megszólalási lehetőségét, amely testeinket tárgyiasítja, szexualizálja és sztereotipizálja. Nemet mondok az identitás-lopásra. Nemet mondok arra, amit arról gondolsz, hogy ki vagyok én. Nemet mondok arra, amit arról gondolsz, hogyan kellene kinéznem.
A tekintet, ami rajtunk csüng, zavarba jön. A fehérnek-lenniség természetessége felsejlik és láthatóvá válik az igazi történelmi legenda, amely identitásunkat dominálja saját elavult és kirekesztő szerkezetével. Azzal hogy megkérdőjelezzük ezeket a szerkezeteket, amelyek a látás és a gondolkodás régimódi gyakorlatain alapulnak, magát a kultúrát billentjük ki statikusságából. Nem tekinthető többé természetesnek az, hogy ki az alakító tényezője a vizuális reprezentációnak, a történetírásnak és a a tudományos dokumentációnak." (Bevezető a Mondj nemet az identitás-lopásra című, a Gallery8-ban megrendezett kiállításhoz. 2015, március.)
A kiállítás 2015. május 13. és június 19. között tekinthető meg.
Kép: Delaine LeBas: Élő szobor-sorozat /Living Sculpture Series, 2012
Támogatók: NCTA, Ökotárs, Autonómia Alapítvány, Nemzetközi Visegrádi Alap
További információ: Facebook/gallery8.org
A roma test politikája egy szerteágazó és interkulturális kiállítási és oktatási program, melyet a Gallery8 roma művészek és értelmiségiek részvételével valósít meg. A háromrészes kiállítás a roma test politikájának feltárására vállalkozik a jelenkori Európában, a romák és főként a roma nők ábrázolását és részvételét kutatva a művészetekben, a médiában és a közéletben. A Gallery8 küldetése a roma test – és ezen keresztül a roma emberek – felszabadítása. A roma testek és élet itt nem tárgyiasítva, átalakítva, vagy eltorzítva szerepelnek, hanem konkrét gyakorlatokként ahhoz, „hogyan lehet tárggyá re-konfigurálni a diaszporikus tekintetet, hogy aztán nézőként invitálhassuk meg, és hogy hogyan lehet felfedni a belénk vésődött koloniális diskurzust és kiállításokon ábrázolni úgy, hogy kvázi megfosztjuk bűvöletétől, annak érdekében, hogy a nyugati diskurzust, mint történelmi legendát leplezhessük le”.(Peggy Piesche) (A program 2015. márciusában a Nincs ártatlan kép című kiállítással kezdődött és 2015. decemberében ér véget.)
Az angol roma Delaine Le Bas 1965-ben született. Különböző helyeken él és dolgozik az Egyesült Királyságon és Európán belül. A londoni Saint Martin's Képzőművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát. Delaine munkái többféle kifejezési formára terjednek ki, melyek közt megtalálható a vegyes technikájú installáció, a grafika, a performansz, a film, a fotó és a szobrászat.
Munkáinak témáit a kirekesztés, az identitás, a sztereotípiák, az elmondatlan történelmek, a félreábrázolások, a társadalmi nemek és a „másik” tapasztalata adják. Roma alkotóként a testet lopott műtárgynak és küzdelmek terepének tekinti. Ruhaneműkkel és szövetekkel is dolgozik, különösen azok kulturális, szimbolikus és identifikációs sajátosságait veszi célba, elsősorban az általuk is megerősített sztereotipizáló és politikai gondolatok szempontjából. A jelmezek a performanszaiban játszanak fontos szerepet, a szövetek pedig a nagyméretű, részletgazdag installációiban.
Delaine munkásságának fontos része, hogy a munkái helyspecifikusak: ez magába foglalja azoknak a helyszíneknek a meglátogatását, megismerését, feltöltését és időnként belakását is, ahol a munka be lesz mutatva és helyben beszerzett anyagokat használ, ahol lehetséges. Ez változatos eredményeket szül a film, a fotó, a festészet és a grafika műfajaiban és gyakran a galéria terén kívüli, szituációérzékeny performanszok formájában.
A hely sajátosságai, ahol létrejön a műalkotás, elsődleges fontosságúak számára: a története, a róla folyó viták és a helyi anyagok mind tükröződnek „brikolázsaiban”, amelyek különböző felszíneken, médiumokon, időbeliségeken és tereken ívelnek át. A folyamat eredményei számos formát ölthetnek és gyakran együtt jelennek meg egy mindezt leképező installációban.
A közelmúltbeli projektjei közé tartozik a To Gypsyland, amelynek Barby Asante volt a társkurátora. Együtt dolgozott Ronke Osinowo képzőművésszel és Tara Darby fotóssal, amely új együttműködéseket is eredményezett velük a Bound By No Nation projekt formájában. A portsmouthi Aspex galéria felkérésére 2009-ben létrehozott egyéni kiállítása, a Witch Hunt világszerte járja a kiállítótereket. A Safe European Home? című nagyméretű installáció, melyet a férjével alkotott, 2011 óta látható volt Bécsben, Berlinben, Koppenhágában és Dublinban, idén pedig Drezdában is bemutatásra kerül. Delaine rendszeresen részt vesz nemzetközi eseményeken. Nemrég tért vissza a harmadjára megrendezett D-O Ark Underground kortárs művészeti biennáléról a bosznia-hercegovinai Konjic városából, ahol Tito atombunkerében hozott létre egy helyspecifikus munkát.
[1] Az X-Ray Spex egy 1976-ban alakult brit punkzenekar volt, az „Identity” c. számuk a Germfree Adolescents c. albumukon (1978) szerepelt. Az X-Ray Spex – egyébként részben szomáli származású – énekesnője a PolyStyrene művésznevet használta.
|