A roma test politikája egy szerteágazó és interkulturális kiállítási és oktatási program, melyet a Gallery8 roma művészek és értelmiségiek részvételével valósít meg. A háromrészes kiállítás a roma test politikájának feltárására vállalkozik a jelenkori Európában, a romák és főként a roma nők ábrázolását és részvételét kutatva a művészetekben, a médiában és a közéletben.
A Gallery8 küldetése a roma test – és ezen keresztül a roma emberek – felszabadítása. A roma testek és élet itt nem tárgyiasítva, átalakítva, vagy eltorzítva szerepelnek, hanem konkrét gyakorlatokként ahhoz, „hogyan lehet tárggyá re-konfigurálni a diaszporikus tekintetet, hogy aztán nézőként invitálhassuk meg, és hogy hogyan lehet felfedni a belénk vésődött koloniális diskurzust és kiállításokon ábrázolni úgy, hogy kvázi megfosztjuk bűvöletétől, annak érdekében, hogy a nyugati diskurzust mint történelmi legendát leplezhessük le” (Peggy Piesche, cultural teorist).
Kiállítások
I. NINCS ÁRTATLAN KÉP
2015.03.12. - 2015.04.03.
A kiállítás megmutatja, hogy a romák alsóbbrendűként való kijelölése történelmi konstrukció, melynek gyökerei egyaránt fellelhetők a rabszolgatartás és a tömegmédia intézményeiben. Vizsgálatának tárgya annak a folyamata, ahogyan a tekintet aktusában a „faj elgondolása” működésbe lép és a testet „a cigány” társadalom által konstruált, sztereotip kategóriájában látja, illetve láttatja. Nyomon követi, ahogyan ez a megfigyelési mód strukturálja a személyközi kapcsolatokat, mivel a nézői szubjektum oly mélyen beágyazódott az európai kollektív tudatba, valamint a populáris medián keresztül összefonódott a kortárs európai kultúra ethoszával.
Déri Miklós pszichoanalitikus fotóportréihoz roma tudósok, diplomaták, közszereplők és értelmiségiek álltak modellt. Sőt arra is vállalkoztak, hogy életre keltenek egy-egy közismert roma sztereotípiát Szakos Kriszta stylist és Kozári Zita sminkmester segítségével. A roma modellek így bújnak a „cigánylány, „a gettólakó”, „a gengszter”, „a cigányzenész”, „a cigánymadonna”, „a cigánykirály”, „a jósnő”, „a vajda”, stb. bőrébe.
Kurátorok: Kóczé Angéla, Junghaus Tímea, Bak Árpád
Résztvevők: Balogh Rodrigó, Bársony Katalin, Bogdán Mária, Daróczi Ágnes, Farkas, Clara, Dr. Izsák Rita, Jovanovic Zeljko, Junghaus Tímea, Kállai Bettina, Rostas Iulius, Taba Marius
Fotó: Déri Miklós
Stylist: Szakos Kriszta
Smink: Kozári Zita
II. A VÁGYAK ARCHÍVUMA
2015.04.08. - 2015.05.09.
Művészek: Bukta Imre, Lada Gaziova, Tamara Moyzes, Nemes Csaba, Selma Selman
A magyarországi közgyűjtemények roma tárgyú fotóarchívumaiban kutatva elképesztő számban találunk a gyűjtők különböző fantáziáit beteljesítő, sokszor egészen beteges, néha pedig egyszerűen helytelen és bántó roma ábrázolásokat. Ezeket a problematikus fotókat roma és nem roma kortárs művészek segítségével dolgozzuk fel. Az így dekonstruált „nagy” történeti archívumot, fiatal roma értelmiségiek családi archívumainak kutatásával, azaz a szubjektív archívumok jellegzetességeit feltárni kívánó különleges közösségi projekttel egészítjük ki. A kiállítótérben a művészek alkotásai, és a családi képtárak együtt szerepelnek. A megzavart és meghaladott többségi képek a személyes történetekkel kiegészülve alkotják a jelenkori roma „vágyak archívumát”, amelyekben a romák természetesen, méltóságukban teljes emberi lényként jelenhetnek meg.
Résztvevők: A magyarországi roma aktivizmus legfiatalabb generációja, roma egyetemi hallgatók, és karrierjük elején álló fiatal tehetségek.
III. MONDJ NEMET AZ IDENTITÁSLOPÁSRA - Delaine LeBas
2015.05.13. - 2015.06.19
Identitás
A krízis hát nem látod
Identitás, Identitás
Amikor a tükörbe nézel
Látod-e magad
A TV képernyőn
Látod magad a magazinban
Amikor látod magad
Kiabálnál legszívesebben
Amikor a tükörbe nézel
Betörnéd inkább gyorsan
vagy megfognád az üveg egy darabját
hogy felvágd az ereid
A hírnévért
hisztiből
Vagy mert olvastál róla
(Az X-Ray Spex Identity című számának dalszövege, 1978)
„Az Identitás című vers visszatérő zenei és tematikus motívum az életemben, amióta 1978-ban, 13 évesen először hallottam, a művész Polystyrene előadásában. Elementáris hatással volt rám. Megmutatta hogyan válhatok teljesen önmagammá, abban, ahogyan kinézek vagy megszólalok, az idomulás követelménye nélkül. Az lehettem, aki, és ami akartam lenni, miközben úgy nézhettem ki, ahogy akartam. Ez a vezérmotívuma kezdetektől fogva művészeti kalandjaimnak.
Fizikailag, mentálisan és művészeti értelemben is ellopott műtárgyak vagyunk. Még most 2015-ben is mindenki láttat és kontextualizálhat bennünket, csak mi magunk nem. Még mindig fontosabbnak tartjuk azt, ahogyan mások észlelnek bennünket annál, ahogyan mi látjuk magunkat és a világot. Ki-sztereotipizáltak bennünket a saját létezésünkből. Már az is vita tárgya, hogy vajon emberek vagyunk e A többségi tekintet kolonizálja a nyelvet, így téve totálissá az elnyomást.
Művészi gyakorlataimon keresztül mindezt megkérdőjelezem. A testem lelet, tárgy és művészeti helyszín. Élő szobor. A munkáim a galériában és az utcán vannak.
Identitásom sokfélesége és annak a művészet által történő megkérdőjelezése megmutatja mit jelent mindig a kívülálló pozíciójában élni. Az orientalizmus és annak hagyatéka ma is meghatározza a látás módozatait., Ahhoz, hogy valóban meglássanak egy teljesen új helyre van szükség, amely visszautasítja annak a nyelvnek a megszólalási lehetőségét, amely testeinket tárgyiasítja, szexualizálja és sztereotipizálja. Nemet mondok az identitás-lopásra. Nemet mondok arra, amit arról gondolsz, hogy ki vagyok én. Nemet mondok arra, amit arról gondolsz, hogyan kellene kinéznem.
A tekintet, ami rajtunk csüng, zavarba jön. A fehérnek-lenniség természetessége felsejlik és láthatóvá válik az igazi történelmi legenda, amely identitásunkat dominálja saját elavult és kirekesztő szerkezetével. Azzal hogy megkérdőjelezzük ezeket a szerkezeteket, amelyek a látás és a gondolkodás régimódi gyakorlatain alapulnak, magát a kultúrát billentjük ki statikusságából. Nem tekinthető többé természetesnek az, hogy ki az alakító tényezője a vizuális reprezentációnak, a történetírásnak és a a tudományos dokumentációnak."
(A művész bevezetője a Mondj nemet az identitás-lopásra című, a Gallery8-ban megrendezett kiállításhoz. 2015, március.)
